JustPaste.it

Aranyszájú Szent János: A természetellenes fajtalanság ellen

Aranyszájú Szent János

A Római levélhez mondott homília – Róm 1,26–27 magyarázata

Miután az apostol előbb a nőket feddte meg, ezután a férfiakra tér át, ezt mondva:

„Hasonlóképpen a férfiak is, elhagyva a nővel való természetes érintkezést…”

Ez a végső romlás jele: amikor mindkét nem megromlott, és mind a férfi, akinek a nő tanítójának kellett lennie, mind pedig a nő, akinek azt parancsolta Isten, hogy a férfi segítőtársa legyen, ellenségek módjára viselkednek egymással.

Figyeld meg azt is, milyen nyomatékosan használja a szavakat. Nem azt mondta ugyanis, hogy megszerették vagy megkívánták egymást, hanem ezt:

„Fellángoltak egymás iránti vágyukban.”

Látod, hogy mindez a vágy telhetetlenségéből ered, amely nem tűri, hogy saját határain belül maradjon? Mert minden, ami áthágja az Isten által megszabott törvényeket, szokatlan dolgokra vágyik, nem pedig a megszokottakra. Ahogyan ugyanis egyesek, miután elveszítették az étel iránti vágyukat, földet és apró köveket esznek, mások pedig, amikor heves szomjúság tartja őket hatalmában, még a sár után is sóvárognak, ugyanígy vetődtek ezek is ebbe a törvénytelen szerelmi szenvedélybe.

Ha pedig azt kérdezed: „Honnan ered a vágynak ez a mértéktelensége?” – az Istentől való elhagyatottságból.

És honnan ered az Istentől való elhagyatottság?

Az őt elhagyók törvénytelenségéből.

 

„Férfiak férfiakkal művelve a szemérmetlenséget.”

Nehogy ugyanis – mondja –, mivel azt hallottad: „fellángoltak”, azt gondold, hogy ez a betegség pusztán a vágyból ered. Nagyobb része ugyanis saját hanyagságukból származott, és éppen ez gyújtotta lángra a vágyukat is.

Ezért nem azt mondta, hogy elsodortattak vagy hatalmába kerítette őket valami, ahogyan másutt mondja, hanem mit?

„Művelve.”

Munkájukká tették a bűnt; és nem egyszerűen munkává, hanem olyasmivé, amit buzgón műveltek.

És nem „vágyat” mondott, hanem – a szó tulajdonképpeni értelmében –

„szemérmetlenséget”.

Mert a természetet is meggyalázták, és a törvényeket is lábbal tiporták.

Nézd csak, milyen nagy zűrzavar támadt mindkét oldalon! Nemcsak a fej került alulra, hanem a lábak is felülre; önmaguknak és egymásnak is ellenségeivé lettek, valami súlyos, minden polgárháborúnál törvénytelenebb, sokfelé ágazó és sokalakú harcot hozva létre.

Ezt ugyanis négy új és törvénytelen fajtára osztották. Mert ez a háború nem kétszeres vagy háromszoros, hanem négyszeres volt.

Figyeld csak!

A kettőnek eggyé kellett volna lennie – a nőt és a férfit értem –, mert ezt mondja az Írás:

„Lesznek ketten egy testté.”

Ezt valósította meg a nemi egyesülés iránti vágy, összekapcsolva egymással a két nemet.

Az ördög azonban ezt a vágyat más irányba terelte; így elszakította egymástól a két nemet, és az egyet két egymással szemben álló részre osztotta, Isten törvényével ellentétben.

Isten ugyanis ezt mondja:

„Lesznek ketten egy testté”;

ő viszont az egyet kettéosztotta.

Íme, az egyik háború.

Azután ugyanezt a két részt önmaguk ellen és egymás ellen is háborúba vitte. Mert a nők ismét nőket gyaláztak meg, nemcsak férfiakat; a férfiak pedig egymással és a női nemmel is szembefordultak, mint valami éjszakai ütközetben.

Látod a második és a harmadik háborút, sőt a negyediket és az ötödiket is?

És van még egy.

Mert az eddig elmondottakon túl maga a természet ellen is törvénytelenül cselekedtek.

Amikor ugyanis az ördög látta, hogy elsősorban ez a vágy kapcsolja össze egymással a két nemet, azon igyekezett, hogy szétszakítsa ezt a köteléket, hogy az emberi nemet ne csupán azáltal pusztítsa, hogy elmarad a törvényes nemzés, hanem azáltal is, hogy egymással háborúznak és viszálykodnak.

 

„És önmagukban elnyerve tévelygésüknek azt a viszonzását, amelyet megérdemeltek.”

Nézd, miként tér ismét vissza a rossz forrásához: a téves tanításaikból eredő istentelenséghez; és azt mondja, hogy ez annak a törvénytelenségnek a bére.

Mert ha a gyehennáról és a büntetésről beszélt volna, nem tűnt volna hitelt érdemlőnek az istentelenek és az ilyen életet szándékosan választók előtt, hanem még ki is nevették volna.

Ezért mutatja meg, hogy maga a büntetés benne rejlik ebben az élvezetben.

Ha pedig ezt nem érzékelik, hanem élvezik, ne csodálkozz rajta. Hiszen az őrültek és azok is, akiket téboly tart hatalmában, miközben sok kárt okoznak önmaguknak és olyan szánalmas dolgokat művelnek, amelyek miatt mások sírnak fölöttük, maguk nevetnek és gyönyörködnek abban, ami velük történik.

De nem mondjuk emiatt azt, hogy megszabadultak a büntetéstől. Ellenkezőleg: éppen emiatt vannak súlyosabb büntetés alatt, mert még azt sem tudják, milyen állapotban vannak.

Mert nem a betegek, hanem az egészségesek ítéletét kell mérvadónak tekinteni.

Régen pedig úgy látszott, hogy ez a dolog még törvény is volt náluk.

Egyik törvényhozójuk ugyanis megparancsolta, hogy a rabszolgák se szárazon ne kenjék be magukat olajjal, se fiúkkal ne folytassanak nemi kapcsolatot, ezt az előjogot a szabadoknak engedve át – vagy helyesebben: ezt a gyalázatot.

Ők azonban mégsem tartották ezt gyalázatnak, hanem mintha valami tiszteletre méltó és a rabszolgákhoz méltónál magasabb rendű dolog lett volna, a szabadok számára tartották fenn.

Így tett az athéniak „legbölcsebb” népe és a náluk oly nagyra tartott Szolón.

A bölcselőknek sok más könyvét is lehet találni, amelyek tele vannak ezzel a betegséggel.

Mi azonban emiatt nem mondjuk, hogy ez a dolog törvényessé vált; ellenkezőleg: azokat tartjuk szánalomra és sok könnyre méltónak, akik ilyen törvényt elfogadtak.

Mert amit a prostituált nők elszenvednek, ugyanazt szenvedik el ezek is; sőt ezek helyzete még nyomorúságosabb.

A prostituált nőknél ugyanis a közösülés, még ha törvénytelen is, természet szerint való; ez viszont egyszerre törvény ellen és természet ellen való.

Még ha nem volna gyehenna, és nem fenyegetne büntetés, ez akkor is minden büntetésnél rosszabb volna.

Ha pedig azt mondod: „De élvezik”, ezzel éppen a büntetésük súlyosbodását mondod el nekem.

Mert ha látnék valakit meztelenül szaladgálni, egész testét sárral bemázolva, és ő nemhogy elfedné magát, hanem még büszkélkedne is vele, nem örülnék vele együtt, hanem még inkább siratnám azért, mert még azt sem érzékeli, hogy gyalázatosan viselkedik.

Hogy pedig még világosabban megmutassam e gyalázat súlyát, viseljétek el tőlem még egy példát.

Ha valaki egy szüzet arra ítélne, hogy a nászszobában értelem nélküli állatokkal közösüljön, és azután ő gyönyörűségét lelné ebben a közösülésben, vajon nem éppen azért volna mindenekfelett könnyekre méltó, mert már attól sem volna képes megszabadulni ettől a betegségtől, hogy magát a betegséget sem érzékeli?

Ez bizonyára mindenki számára világos.

Ha pedig az súlyos dolog, akkor ez sem kevésbé az.

Mert a saját fajtabeliektől elszenvedett gyalázat szánalmasabb, mint az idegenektől elszenvedett.

Ezeket én még a gyilkosoknál is rosszabbaknak mondom.

Mert jobb meghalni, mint ilyen gyalázatban élni.

A gyilkos ugyanis a lelket választja el a testtől; ez viszont a lelket a testtel együtt pusztítja el.

És bármilyen törvénytelenséget mondasz is, egyet sem fogsz mondani, amely egyenlő volna ezzel.

Ha pedig azok, akik ezeket elszenvedik, valóban felfognák, mi történik velük, tízezer halált is inkább elfogadnának, csak hogy ezt ne kelljen elszenvedniük.

 

Mert nincs, valóban nincs ennél a gyalázatnál esztelenebb és súlyosabb dolog.

Ha ugyanis Pál a paráznaságról beszélve ezt mondta:

„Minden bűn, amelyet az ember elkövet, a testen kívül van; aki pedig paráználkodik, saját teste ellen vétkezik”,

akkor mit mondhatnánk erről az őrületről, amely annyival rosszabb a paráznaságnál, hogy azt ki sem lehet mondani?

Mert nemcsak azt mondom neked, hogy nővé lettél, hanem azt is, hogy elvesztetted azt is, hogy férfi légy.

Sem abba a természetbe nem mentél át, sem azt nem őrizted meg, amely a tiéd volt, hanem mindkettőnek árulójává lettél, és megérdemled, hogy férfiak és nők egyaránt elűzzenek és megkövezzenek, mivel mindkét nemet megsértetted.

Hogy pedig megtudd, milyen súlyos ez: ha valaki odajönne hozzád, és azt ígérné, hogy emberből kutyává tesz téged, vajon nem menekülnél-e előle mint valami megrontó elől?

De íme: te nem kutyává tetted magadat emberből, hanem még a kutyánál is becstelenebb lénnyé.

Mert annak legalább van valamilyen haszna; a magát prostituáló férfi azonban semmire sem használható.

Mondd csak: ha valaki azzal fenyegetne, hogy eléri, hogy férfiak szüljenek és gyermekágyat feküdjenek, nem töltene-e el bennünket harag?

De íme: akik ilyen őrjöngésben vannak, még súlyosabbat tettek önmagukkal.

Mert nem ugyanaz női természetbe átváltozni, mint férfinak megmaradva nővé lenni – vagy helyesebben:

sem ez, sem az nem lenni.

Ha pedig más oldalról is meg akarod ismerni e rossz rendkívüli súlyát, kérdezd meg, miért büntetik a törvényhozók azokat, akik kiherélnek férfiakat, és megtudod, hogy semmi másért, mint azért, mert megcsonkítják a természetet.

Pedig ők még közel sem követnek el ekkora jogtalanságot.

Mert a megcsonkított férfiak közül sokan a megcsonkítás után is sok mindenre használhatók maradtak.

Magát prostituáló férfinál azonban semmi sem lehet haszontalanabb.

Mert annak, aki ilyen dolgokat szenvedett el, nemcsak a lelke, hanem a teste is becstelenné lett, és megérdemli, hogy mindenhonnan elűzzék.

Hány gyehenna volna elegendő az ilyeneknek?

Ha pedig kineveted a gyehennát, amikor hallasz róla, és nem hiszel benne, emlékezz Szodomára.

Mert láttuk, bizony láttuk már ebben a jelen életben is a gyehenna képmását.

Mivel ugyanis sokan nem akartak volna hinni abban, ami a feltámadás után következik, amikor most a kiolthatatlan tűzről hallanak, Isten a jelenvaló dolgok által térítette őket józanságra.

Ilyen volt ugyanis Szodoma felégetése és tűzzel való elpusztítása.

És tudják ezt azok, akik eljutottak arra a helyre, és saját szemükkel látták azt az Istentől küldött csapást és a felülről jövő villámok művét.

Gondold meg, milyen nagy annak a bűnnek a súlya, amely arra kényszerítette a gyehennát, hogy már a maga ideje előtt megjelenjék.

Mivel ugyanis sokan megvetették Isten szavait, Isten a cselekedetek által mutatta meg nekik annak képmását, mégpedig rendkívüli módon.

Mert rendkívüli volt az az eső, mivel a közösülés is természet ellen való volt; és elárasztotta a földet, mivel a vágy is elárasztotta azok lelkét.

Ezért az az eső éppen ellentéte volt a megszokott esőnek.

Nemcsak hogy nem serkentette a föld méhét gyümölcsök termésére, hanem még a magvak befogadására is alkalmatlanná tette.

Ilyen volt Szodoma földjén a férfiak közösülése is, az ilyen testet még haszontalanabbá téve.

Mi lehet ugyanis becstelenebb egy magát prostituáló férfinál? Mi lehet átkozottabb?

Ó, micsoda őrület!

Ó, micsoda téboly!

Honnan tört be ez a vágy, amely úgy bánt az emberi természettel, ahogyan az ellenségek szoktak, sőt náluk is kegyetlenebbül, annyival, amennyivel a lélek értékesebb a testnél?

Ó, ti, akik az értelem nélküli állatoknál is esztelenebbek és a kutyáknál is szemérmetlenebbek vagytok!

Mert az állatok között sehol sem fordul elő ilyen közösülés; ott a természet ismeri saját határait.

Ti viszont saját nemeteket meggyalázva még az értelem nélküli állatokénál is becstelenebbé tettétek a fajtátokat.

Honnan születtek tehát ezek a rossz dolgok?

A fényűzésből és Isten nem ismeréséből.

Mert amikor egyesek kivetik magukból az iránta való félelmet, attól fogva minden jó eltűnik.

 

Hogy tehát ez ne történjék meg, tartsuk szüntelenül szemünk előtt Isten félelmét.

Mert semmi, semmi sem pusztítja el úgy az embert, mint ha kiesik ebből a horgonyból; ahogyan semmi sem ment meg annyira, mint ha tekintetünket szüntelenül arra szegezzük.

Mert ha már akkor is vonakodóbbak vagyunk a bűnök elkövetésében, amikor egy embert tartunk szemünk előtt, sőt sokszor még tisztességesebb szolgáink előtt is elpirulva tartózkodunk minden illetlenségtől, gondold meg, mekkora biztonságot fogunk élvezni, ha Istent tartjuk szemünk előtt.

Mert az ördög sohasem fog megtámadni bennünket, amikor ilyen állapotban vagyunk, hiszen hiába fáradozna.

Ha azonban azt látja, hogy odakint bolyongunk és kantár nélkül járunk ide-oda, akkor – miután tőlünk magunktól megkapta a kiindulópontot – azután bárhová elcsalogathat bennünket.

És ami a hanyag szolgákkal történik a piacon: elhagyják azokat a szükséges feladatokat, amelyek elvégzésére gazdáik elküldték őket, céltalanul azokhoz tapadnak, akik éppen útjukba kerülnek, és ott fecsérlik el az idejüket – ugyanez történik velünk is, amikor eltávolodunk Isten parancsaitól.

Ott állunk ugyanis, és a gazdagságot bámuljuk, a test szépségét és mindazt, amihez semmi közünk; éppen úgy, ahogyan azok a szolgák a koldusok mutatványosaira figyelnek, azután későn érnek haza, és otthon a legsúlyosabb veréseket kapják.

Sokan még az eléjük rendelt útról is letérnek, másokat követve, akik ilyen haszontalan dolgokat művelnek.

Mi azonban ne tegyünk így.

Hiszen azért küldtek bennünket, hogy sok sürgős dolgot elvégezzünk.

Ha ezeket elhagyva ott állunk, tátott szájjal bámulva ezeket a haszontalan dolgokat, és egész időnk hiába és haszontalanul elfogy, a legsúlyosabb büntetéssel fogunk fizetni érte.

Ha pedig mindenképpen el akarod foglalni magadat valamivel, vannak dolgok, amelyeket valóban csodálnod kell, és amelyekre egész életedben rácsodálkozhatsz: olyan dolgok, amelyek nem nevetésre, hanem csodálatra és sok dicséretre méltók.

Mert aki nevetséges dolgokat csodál, maga is ilyenné válik, sőt még a nevettetőnél is rosszabbá.

Hogy tehát ez ne történjék meg veled, távozz el onnan azonnal.