A „testvér” (görögül: adelphosz) szó a görög nyelvben nem csak édestestvért jelentett, hanem ugyanezt a szót használták az unokatestvérre, vagy akár távolabbi rokonokra is.
Ter 13,8; 14,14.16; 24,15. 47 sk; 29,12.15; 31,23; MTörv 23,7; 1Krón 15, 5-18; 23,21-22; Neh 5,7; Jer 34,9 – Ezeken a helyeken a testvér szó unokatestvért, vagy még távolabbi rokonságot jelöl.
Mt 28,10 – Jézus ezt mondta: „Vigyétek hírül testvéreimnek, hogy menjenek el Galileába. Ott majd meglátnak engem.”.
Mt 28,16 – „A tizenegy tanítvány pedig elment Galileába.” (Akkor ők is Jézus vértestvérei voltak?).
Mt 27,56 –Jakab és József anyja az a Mária, aki Kleofás felesége, és Jézus anyjának nővére volt (vö. Jn 19,25). Tehát Jakab, József, Simon és Júdás unokatestvérei voltak Jézusnak.
Mk 6,3 – Jézus Máriának a fia, és nem Máriának egy fia.
Lk 2,7 – Máriának Jézus az elsőszülött fia volt.
Lk 2,41-51 – Jézusnak tizenkét éves korában még biztos nem volt testvére.
Jn 7,3-4; Mk 3,21.31 – „Testvérei” mégis úgy viselkednek, mintha idősebbek lennének Jézusnál. Tehát csak unokatestvérek lehetnek.
Jn 19,26-27– Jézus édesanyját János apostolra bízta, így nem lehetett neki vértestvére.
* * *
Az újszövetség többször (tíz ízben) említést tesz Krisztus testvéreiről. Ezek Jakab, József, Simon, Judás,[1] és esetleg Jézus, az igazságos.[2] A fönti megállapítások után ezek nem lehetnek Szűz Máriának gyermekei. Mimódon Jézus testvérei tehát? A Szentírás, miként a nép nyelve ma is sok helyütt, közel rokonokat is egyszerűen testvéreknek nevez.[3] Hogy az említettek Jézussal milyen rokonságban voltak, nem lehet biztosan megállapítani. A görögök[4] általában Józsefnek egy korábbi házasságából származtatták, tehát Jézus mostoha testvéreinek tekintették. A latinok Szent Jeromos óta Hegesippus († 180 körül) véleményéhez hajolnak: A szóban forgó férfiak Chlopa-nak[5] fiai, aki Hegesippus szerint Józsefnek testvére; felesége pedig, tehát Jézus testvéreinek anyja Mária, Szűz Mária testvére vagy unokatestvére.[6]
[1] Mt 13,55 Mc 6,3 Gal 1,9.
[2] Kol 4,11.
[3] Ter 14,16, 1Sám 20,9, 2Kir 10,13 etc.
[4] A Protoev. Jacobi tanusága értelmében.
[5] Cf. 1 Cor 9,5 Jn 2,12.
[6] Mt 27,56 coll. c. Jn 19,25; cf. Mc 15,47.
* * *
A görög „adelphosz” ugyan általában vérszerinti testvért jelent, a héber „ach” (nőnemben: acha) azonban közeli rokont is. A Septuaginta az utóbbi esetben is az adelphosz szót használja pl. Ábrahám testvérének nevezi unokaöccsét, Lótot (Ter 13,8. vö. uo. 14,12 és 16), Jákob pedig nagybátyját és apósát, Lábánt (Ter 29,10-14. vö. Lev 10,4; 2Kir 10,13). A testvér szó tehát magában sem nem bizonyít, sem nem cáfol.
Jézus testvéreit a Biblia sohasem mondj a Szűz Mária fiainak, még akkor sem, ha együtt szerepelnek Jézussal, mint a legtöbb esetben.
Mk 3,6: Nemde az ács ez, „a” fia Máriának? Nem Jakab, József, Júdás és Simon testvére? – Egyes magyarázók úgy vélik, hogy itt a névelő elkülöníti Őt a többiektől: egyszülöttet jelez.
Mk 3,21 és Jn 7,3-4 szerint a testvérek tekintéllyel lépnek fel vele szemben. Az akkori szokásjog alapján ez csak abban az esetben történhetett, ha idősebbek voltak nála. De ha idősebbek és testvérek, akkor hogyan lehet Jézus az elsőszülött? Tehát csak rokonai, esetleg unokatestvérei lehettek.
Jn 19,26-27-ben a kereszten függő Jézus Jánosra bízza édesanyját. Pedig a testvérek még éltek, sőt vele is tartottak, mint azt a mennybemenetel (ApCsel 1,14) története mutatja.
Mk 15,90 és Mt 27,56 Jakab és József anyját említi, aki nem Jézus anyjával, hanem minden valószínűség szerint a Mt 27,61-ben és 28,1-ben említett „másik Máriával” azonos. Hiszen a sírhoz Máté 28,1 szerint a „másik Mária”, Márk szerint pedig (16,1) Mária, Jakab anyja ment. Ez a Mária valamiféle rokona lehetett Szűz Máriának. Jn 19,25: a kereszt alatt Mária, Kleofás felesége áll Jézus anyján kívül. Itt is ugyanarról van szó, vagy más valakiről? Ennek a kérdésnek meglehetősen nagy irodalma van, azt azonban máig sem sikerült tisztázni, hogy milyen rokonságban vannak a „testvérek” egymással, Jézussal, és hogy kik a szüleik. Egy dolog bizonyos: ha vérszerinti testvérei volnának Jézusnak, a bibliai szövegek sokkal nehezebben lennének értelmezhetők, mintha csak közeli rokonokat tételezünk fel.
* * *
Bevezetés
Gondosan ügyelnünk kell arra, hogy ne csak buzgók legyünk, hanem pontos ismereteket szerezzünk Istenről, és arról, akit elküldött, Jézus Krisztusról.(Róm.10,2-3; Ján 17,3). Csak egy helyes értelmezés lehet, hisz Jézus mondta: eljön a Vigasztaló, a Szentlélek, és elvezet a teljes igazságra. Istenben nincs változás, vagyis amit ígér, azt beteljesíti. Így tehát vezet és tanít minket a Szentlélek.
Többször kerültem nézeteltérésbe témám kérdésében más felekezetű testvéreinkkel. Ők a Szenthagyományt vagy elvetik, vagy csak egy adott korig fogadják el, ezért vizsgálom a kérdést én is csak a Szentírás oldaláról. Ezért jelölöm az igehelyeket is egyszerre kétféleképp. Általában a Káldi-fordítást használom, ahol nem, ott jelzem.
Betű szerint azt olvassuk a Mt 13.55-ban vagy a Mk 6,3-ban, hogy Jézusnak voltak testvérei. A testvéreinek mondottak nevei: Jakab, József, Simon és Júdás /és minden nővére/ (Mt 55-56). Egyesek a Máté 1,25-ből: „de nem ismerte meg, míg világra nem hozta fiát, akinek a Jézus nevet adta”, arra következtetnek, hogy Jézus születése után József és Mária házaséletet éltek. Ez szemben áll az Egyház tanításával, mely Mária örök szüzességét vallja.
Az arám aha, illetve a héber ah szó egyaránt jelent testvért, unokatestvért, sőt még közeli rokont is. Így jelöl a lengyel is: brat, siostra.
Mit mond tehát a Szentírás?
A következőket találjuk:
„Nem az ácsnak a fia? Nem Mária az anyja, nem Jakab, József, Simon és Júdás a testvérei? Nem az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon testvére? S ugye, nővérei is itt élnek közöttünk?” És megbotránkoztak rajta. (Mt 13,55-57.Mk 6.3)
Az állítólagos vértestvérek így együtt csak ez esetben jelennek meg. Csak itt nevezik őket -így együtt- néven.
Nézzük, hogy viselkednek? Van-e olyan közöttük, akinek hatalma van Jézus fölött, feltéve, hogy József első házasságából származott és így idősebb volt?
Testvér- előfordulások
A tizenkét apostol neve a következő:
Az első Simon, más néven Péter,
aztán testvére András,
Jakab, Zebedeus fia, és testvére (anyja Szalome /vö. Mk 15,40 és párh.)
János,
Fülöp és
Bertalan, (Natanael, kánai)
Tamás (iker) és
Máté, a vámos, (Lévi a másik neve. Alfeus fia. vö. Mk 2,14= Mt 9,9)
Jakab, Alfeus fia és
Tádé, (Júdás Tádé, Jakab fia /Mt 10,3/)
a kánai Simon (kanaána= buzgó /arám/ )és a
karióti Júdás, aki később árulója lett. (Mt 10,2-4)
Amint megérkeztek, fölmentek az emeleti terembe, ahol együtt szoktak lenni: Péter és János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Alfeus fia, Jakab, a buzgó Simon és Jakab testvére, Júdás. (Csel 1.13)
Hogy is szerepelnek a megnevezettek? (Békés-Dalos : Újszövetség- névmutató szerint)
Simon
1.másnéven Péter, testvére András, apja Jóna / János
2.a buzgó /zelota/, a kánaáni /kananita/ (Lk. 6,15 Mk. 3,18)
3 a leprás (Mt 26,6 Mt 27,32 Lk 7,36), és farizeus (Lk 7,40). Betániában. Idősebb Jézusnál.
Lázár, Márta és Mária Magdolna apja, Jézus meggyógyította.
- Júdás /karióti/ apja (Jn 6,71)
- Jakab testvére
6.cirenei ember (Mk 14,3)
7.aki varázsló volt (Csel 8,9)
8.tímár Joppéban, akinek a háza a tenger mellett van.” (Csel 10,6.17.18)
9.Nigernek is nevezett, az antióchiai egyházban volt próféta és tanító (Csel 13,1)
Jakab
- Jakab, Alfeus fia (Mt 10,3) Júdás és Lévi testvére (vö. Jud.1.+ Mk. 2,14)
- József testvére (Mt 27.56), az ifjabb (Mk 15,40)
- Zebedeus fia, János testvére (Boanergesznek) (Mk 3,17. 5,37)
József
1.Szüz Mária férje (Mt 1,19.24-25)
- jómódú arimateai ember (Mt 27.57) tanácsos, aki maga is várta az Isten országát.(Mk 15.43),
aki Jézus tanítványa volt - bár a zsidóktól való félelmében csak titokban (Jn 19.38)
3. a ciprusi származású levita (Csel 4.36) Barnabás melléknéven
4. Jakab /2./ testvére
5. Barzabás (Csel. 1,23)
Júdás
- más néven Júdás Tádé, Jakab /1/ és Lévi testvére, Alfeus fia (1. Mk. 2,14)
- karióti, apja Simon (Jn. 6,71)
A felsoroltak ezért nem lehettek testvérei, csak esetleg rokonai. Megtévesztő az arámban használt „testvérei” kifejezés, mivel ilyen tagolt rokonsági lánc náluk nem létezik. „Anyjának nővére Mária”- minden megkülönböztetés nélkül? (Jn 19,25) Egy szülőtől való testvérek közt? Lót is „testvére” Ábrahámnak, pedig unokaöccse! (Ter. 13,8. 14,12. 14-16) Sára is, a felesége pedig „húga”, apjának másik asszonyától! (Ter 12.17-19) (l. Táblázatok) Boóz is testvérjogon nyeri el Rúthot (Rúth 4,10).
Isten a hűségről
Furcsa: aki egy szóra - igaz isteni szóra- fogan és szül, nem lenne képes életet adni tizenkét éven át? (vö. Lk 2,42-52) Miért ez? Mert József istenfélő (: igaz =”szent”) volt. Tudta, hogy akit az Úr lefoglalt magának, az az Úré, és halállal bünteti az ellene vétőt! Márpedig Máriát Isten lefoglalta: Jézus növekedett a szíve alatt, a Királyok Királya! Ismerte az Írást, tudott Óza esetéről, mikor a Láda miatt halt meg egy ember (2Sám.6,6). Mária pedig Isten eleven Frigyszekrénye! Szent és érinthetetlen, mert az Úr lefoglalta magának. És nem feledkezett meg Baltazár lakomájáról, ahol profán célra vették elő a templomi szent edényeket, s ráadásul még bálványimádást is elkövettek használatuk közben. Ez a király elvetését, a súlyosbító bálványimádás a birodalom azonnali bukását okozta. (Dán.5, 1-5).Hallott Adoniásról is, ki Salamon anyjának, Betsabénak segítségét kérte, (mondván: neked nem tagadhat meg semmit), hogy megkapja Dávid egykori hálótársának, a sunemi Abiságnak kezét. Ez burkolt bejelentése trónigényének, ennek elnyerése a királyságot jelentette volna, amiért még aznap meg kellett halnia. (1Kir 2,13-25). Ezt példázza Absalom tette is, mikor apját üldözve bement annak mellékfeleségeihez, és így meggyalázta apját (2Sám 16,21-22) És mi történt, mikor Ábrám Egyiptomba ment? Sárát, mint húgát mutatta be. Isten pedig igen nagy csapásokkal sújtotta a tudatlan fáraót.(Ter/1Móz 12,10-20). És mi történt Ábrám miatt Gerárban? Ugyanez! Vagy Izsák miatt ugyanott? Majdnem ugyanez! (Ter/1Móz 20,1-18. 26,7-11)
Félelmükben mondtak félrevezetően igazat. A félrevezetettek - tudatlanságukért is –büntetés értékű figyelmeztetést kapnak. Isten nagyon súlyos dolognak tartja a más feleségéhez közeledést, hisz háromszor is figyelmeztet!
József és Mária
„József igaz ember volt, nem akarta a nyilvánosság előtt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt hozzá: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, hiszen a benne fogant élet a Szentlélektől van! József erre fölébredt álmából és úgy tett, ahogy az Úr angyala parancsolta. Magához vette feleségét, de nem ismerte meg, míg világra nem hozta fiát, akinek a Jézus nevet adta” (vö. Mt 1,19-25)
A magyar „amíg” kötőszó a görögben „heosz”, az arámban „ad di”, de ilyen értelme nincsen.. Nem azt mondja, hogy utána éltek házaséletet, hanem azt hangsúlyozza, hogy Józsefnek semmi köze nem volt Jézus foganásához! Megerősíti Mária szava is: hogyan lehetséges ez, hisz férfit nem ismer. (Lk.1,34)
Akkori szokás szerint a házasság a házassági szerződéssel, az „eljegyzéssel” és nem az összeköltözéssel, lakodalommal jött létre. Egy eljegyzett feleség várandósságán senki sem ütközött meg. Mária kijelentése, hogy: „miként lesz ez, hisz férfit nem ismerek?” elárulja, hogy nem él a szokás-kedvezménnyel. József viselkedése pedig megerősíti azt, hogy egyikük sem kívánt vele élni. Feltehetjük tehát: volt köztük megegyezés a megtartóztatásról! Ezért lepődött meg igencsak József, mikor hírét vette Mária áldott állapotának. Megrendülését, lelke háborgását s Mária tisztaságának kétségbevonását mutathatja, hogy Isten angyalának kell megjelennie, hogy a kételyek megszűnjenek. Helyreáll a bizalom, a tisztelet és a tartózkodás. Sőt! A tartózkodás és a tisztelet erősödik, hisz minden jelentős lépést az angyal parancsára tesz meg. Megjárta a lelki poklokat és most a másik végletnél van, a csodálat, a tisztelet, az ámulat idejében. És akkor még ketten is mindenféle nagy dolgokat jövendölnek a gyermekről. (Simeon és Anna Lk 2,25-38). És ő, József nagyon szegény, akinek elsőszülöttjére is csak két galambfiókára telik! (Lk 2,24). Közben királyi ajándékokkal hódolnak a Gyermek előtt, mintha alattvalói lennének, és olyan ajándék is van közte (tömjén), mit csak Istennek szokás adni. Ezek után természetesnek tűnik neked, hogy gyermekeket akar attól az asszonytól, akin át sok minden a nyakába zúdult -kétségek, gyötrődés, isteni gyermek, mágusok, üldözés, otthontalanság-, s nem feledhető az Írás sem, mi az ismert példákkal lombozza le, ha lenne is benne felhorgadó vágy?!
És ne feledkezzünk meg a történet elejéről se, mely így kezdődik: ”Mielőtt egybekeltek, kitudódott, hogy méhében fogant a Szentlélektől.” (Mt 1,18c) (Károli ezt az eseményt így mondja: „viselősnek találtaték a Szentlélektől.”) Tehát többek által ismert volt. József is megtudhatta. Álmában megjelent az Úr angyala, és így szólt: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, noha a benne fogant élet a Szentlélektől van! József erre fölébredt álmából és úgy tett, ahogy az Úr angyala parancsolta. Magához vette feleségét, de nem ismerte meg, míg világra nem hozta fiát, akinek a Jézus nevet adta.” (Mt 1,20) Tehát ne félj annak ellenére feleségül venni Máriát, hogy a benne fogant élet a Szentlélektől van! Vagyis: Isten biztosítja Józsefet arról, hogy a házasságával célja van, ez nem ellenkezik akaratával, mert neki kell nevet adni a születendő gyermeknek, ez az engedély oka. A jelen szöveg eltér a hivatalostól, mivel az ott szereplő „mert” szó: „γαr” a koiné-görögben ugyanúgy „noha” értelemben is használatos volt, és sokkal világosabbá teszi ilyen fordítása József magatartását. Másrészt Jézus törvényes származását igazolja, szemben az önmagával is ellentmondó Szanhedrin 43a,- Misna Jebamot 4,3- vagy a Babiloni Talmud, Szanhedrin 106b- vel. (l. szemelvények)
Máriáról hol mondja az Írás, hogy Isten utána eltaszította? Hol, hogy József, vétvén a király anyja ellen, jogos büntetését vette? Hol olvasható, hogy József maga rendelkezett a családdal? Mert így szól az Úr: „ne félj magadhoz venni feleséged (Mt 1,20)”, majd az angyal parancsainak engedelmeskedve veszi magához őt, menekíti Egyiptomba és onnan vissza őket. Gyámoltalan, félős, vagy mélyen hívő, egyre megy. Végtelenül tiszteli Istenét és azt, ami, aki az Övé. Ennek tudatában volt, ezért kellett az Úr angyalának őt noszogatnia, parancsolnia, hogy mit tegyen Máriával, illetve az üldözött családdal. (Mt. 1,19.24-25. 2,13.20)
Nézzük csak, hol vannak a vitatottak? „Mikor aztán tizenkét éves lett, fölmentek Jeruzsálembe, az ünnepi szokás szerint” (Lk 2,42). Mindnyájan! Elképzelhető-e, hogy csak az elsőszülöttel várták ki annak felnőtté válását, s utána már mindegyik felmehetett velük a Templomba? És logikus, hogy a kicsik, akik legalább hatan vannak (négy fiú és nővérei; Mk 6,3), bírták e hosszú utat? Vagy tán olyan gazdag volt egy ács akkor, hogy kocsin utazott ő és családja? (József nem tehette, hisz nagyon szegények voltak, amit a bemutatás-kori galambáldozat is valószínűsít!) Ilyenkor korcsoportokban utaztak, pontosabban gyalogoltak az úti társaságok. A kicsik eddig nem hiányolták volna a kedves, szeretetreméltó és segítőkész bátyjukat szüleiknél? Csak este, a szálláson derült ki, hogy nincs velük. Már teljes jogú felnőtt, napközben szabadon mozoghat, akkor szokás a családoknak összegyűlni a szálláson. S mikor szülei hiányát észreveszik, otthagynak csapot-papot, a rokonokkal hazaküldik a kicsiket, akiknek több törődésre van szükségük, és a „felnőtt”-ért mindkét szülő megy vissza! Nem furcsa? Ilyennek mutatja be őket az Írás?
Valóban testvérek?
Mit tesznek ezek az állítólagos testvérek -azon kívül, hogy lappanganak, hisz nincs addig róluk szó mindaddig, míg felsoroltatnak, majd -míg megháborodottnak hallván, haza akarják vinni (Mk 3,21)? Megállnak kint és kérik, hogy beszélhessenek vele (Lk 3,31). Mit jelent ez (Mt 12,46-50)? Hogy nem csak nem férnek be, hanem nem is küldhetnek utasítással: nincsen hatalmuk, joguk felette. Majd hivatja őket, s akkor kérhetik. Addig ott állhatnak „a szőnyeg szélén”, vigyázzban!
S hol vannak az állítólagosak, mikor segíteni kéne? Mindig más ad szállást, (pl. Péter), és ellátást (Mt 27,55), olyannyira, hogy Jézus kimondhatja: a rókáknak lyukaik vannak, a madaraknak fészkük, de az emberfiának nincs, hol lehajtsa fejét (Lk 9,58)! Kereszthalálakor sincsenek ott, pedig ezt várná az ember. Csak anyja, valamint nem-rokonok. Olyan egyedül van, hogy édesanyját, egyetlen kincsét és örökségét, akiről ő gondoskodott (a „tiszteld atyádat és anyádat” ugyanis ezt is jelenti! - l. a korbánnal szembeni kijelentését: Mk 7,10-12).barátjára, a szeretett tanítványra bízza, ahogy az öröklés rendjéről Mózesnél olvassuk (4Móz/Számok/ 27,8-11). Gyermeket rendel és ajándékoz anyjának. Temetéséről is tanítványai, követői gondoskodnak (Mt 27,57-61, Jn 19,38). Milyen szégyen! Életében, halálában elhanyagolják. Feltámadásakor sincsenek ott. Csak mennybemenetele után, (Csel 1,14). Vagy mégse? De akkor hol bujkáltak? Kik ők? Tán mégse Jézus anyja Mária gyermekei.!?
Máriák
Nézzük az azonos, Mária nevű előfordulásokat!
Mária
Kleofás felesége, a „másik Mária” (Mt 27,56. és párh.), a fiatalabb Jakab és József anyja. Nem szerepel más gyermek itt.
Magdalai: akiből hét ördögöt űzött ki; a leprás Simon (farizeus) lánya[1]. Márta és Lázár testvére. Tehát ő is kiesik.
Márk (János Márk) anyja; jeruzsálemi (Apcs. 12,12). Egy gyerekes.
Mit látunk? Bár soknak Mária az anyja, de apjuk nem József! Eltűntek. Hogy is van ez? Úgy viselkednek látszólag, mint akik felette állnak Jézusnak, pedig láttuk, hogy nem, mert fiatalabbak; meghaltak kereszthalála előtt, mert nem teszik, amit a törvény előírt; s utána mégis élnek? (vö. pl. Apcsel.1,13-14)
Miért ad gyermeket az anyjának?
Mert egy sincs neki! Hisz így szól az Írás: „ha valaki fiúgyermek nélkül hal meg, lányára szálljon az öröksége; ha lánya sincs, a fivérei legyenek az örökösei. Ha fivérei sincsenek, atyja fivéreinek adjátok az örökséget, ha pedig atyjának sincsenek fivérei, akkor az örökséget azoknak kell adni, akik legközelebb állnak hozzá. Örök törvény által szentesített dolog legyen ez Izrael fiai közt, amint az Úr parancsolta Mózesnek.” (Számok/4Móz 27, 8-11). Ha lett volna igazi testvére, miért kellett volna mégis idegenre, nem rokonra, hanem a szeretett tanítványra bíznia anyját, megsértve őket; felrúgva az általa is tiszteletben tartott szokástörvényeket, melyről bőven tanúskodik az Írás? (pl. Mt. 17,24-26).Az akkori szokás elvárja a gyermekektől, hogy gondoskodjanak szüleikről. (Mk 7.10). Így lakik lányáéknál Péter anyósa is (vö. Mt7,14+ Mk.1,29)! A szülők segítését a Törvény rendelte (Kiv / 2Móz 20,12. 21,17). Mária az ő személyes, egyetlen, drága kincse és öröksége.
Ha mégis…
Ha tehát el akarjuk hinni, hogy a vélelmezettek vérszerinti testvérei voltak, úgy fel kell tételeznünk, hogy:
- legfeljebb tíz évvel fiatalabbak voltak, hogy ilyen távot megtehessenek,
- működése kezdetén még élnek, de kereszthalálakor már mind halottak, csakhogy
- ennek ellene mond a Csel.1,14, mivel élőnek mondja őket.
- Akkor viszont fel kell tételeznünk egy olyat, hogy kitagadták őket. Így ennek a bolondnak vélés és a keresztre feszítés közé kell esnie. Hogy fogadták őket vissza? Hol ennek az egésznek a nyoma?
Nem szabad megfeledkeznünk nevelőapjáról, Józsefről sem. A templomi eset után nincs szó róla. Ha ezután nemzené az állítólagosakat, miért e hallgatás?
És az sem elhanyagolható, hogy ilyen kis mitugrálóknak nem sok szavuk lehetett a jócskán korosabbal szemben! Neveléstörténetből tudjuk, hogy szinte nem is vették emberszámba őket, nemhogy utasításokat merhettek volna adni a náluk idősebbnek. Ha egyet is értettek volna velük az ott levők, a tekintélyvédelem nem engedte volna meg, hogy felvetésük komolyan szóba kerüljön!
Érdekes: Alfeus fiai kétnevűek. S ő? A másik neve: Jakab (vö. Mk 3,18+ Lk 6,16+ Mt 10,3). Ezért nevezik el a legidősebb gyermeket Jakabnak. A második házasságból származóak az egy nevűek- míg a feleségek neve mindkét esetben: Mária. Talán a nem ritka örökbefogadás esetével állunk szemben.
Az elsőszülöttség
Jézusról azt mondja az Írás, hogy elsőszülött.(Lk2,7).
Ki is az elsőszülött, milyen jogai vannak? Azt mondja az Írás, hogy „fiaid közül az elsőszülöttet nekem add.” (Kiv/2Móz 22,28b) Tehát Isten szemében fontos szerepe van. Ki is Isten szerint az elsőszülött? A gyermekeinek zsengéje, s azt illeti az elsőszülöttség. (MTörv/5Móz 21,17c) Ha figyelmesen elolvassuk Ábrahám, Izsák és Jákob történeteit, észrevesszük, hogy Ábrahám elsőszülötte Izmael, őt Isten fosztja meg elsőszülöttségétől (vö.Ter/1Móz 21,12[2]), a mellékfeleségek fiait pedig Ábrahám elküldi magától. (Ter/1Móz 25,6). Izsák elsőszülötte: Ézsau eladja jogát (és hatalmát testvére felett). Már csak haragja marad! Jákob elsőszülötte, Ruben elhálja apja mellékfeleségét (Ter/1Móz.35,22) és ezért elveszíti elsőszülöttségét (Ter/1Móz 49,4). Láthatjuk, hogy hiába volt valakinek több asszonya, mindig az elsőnek született volt az elsőszülött, a többi asszony első gyerekét nem tekintették annak!
Mivel Jézust elsőszülöttnek mondja az Írás, ezért tehát kimondhatjuk: Józsefnek előtte nem születhetett gyermeke!
A görög szöveg pontosságához: azt írja az Írás: „Rabbóni, ami azt jelenti: Mester” (Ján 20,16b). Márpedig tudjuk, hogy rabbi a mester, a rabbóni sokkal inkább „szeretett egyetlen mesterem”-et jelent! Tapasztaljuk nap mint nap, hogy mennyi vétséget követnek el az emberek anyanyelvük ellen! Hát még mennyit hibázhat az, kinek nem anyanyelve az, amin éppen beszél. És ne feledkezzünk meg arról, hogy azt írja az Írás: Péter és János írástudatlan és tanulatlan (Káldi ford.) (írástudatlan és közönséges – Károli; tudományban járatlan és beavatatlan- Csia) emberek!
Befejezés
Így összegezhetjük H.D.Rops szavaival:
„Felmerült egy kényes kérdés: a gyermek Jézus fivéreinek és nővéreinek körében élt-e, vagy pedig egyetlen gyermek volt? A keresztények nagy részének felfogása ellentétes a dolog evidensnek látszó értelmezésével, azzal ugyanis, hogy Józsefnek és Máriának, Jézus csodálatos születése után, természetes módon fogant gyermekeik lettek volna. A katolikus egyház Mária örökös szüzességét tanítja - ante partum, in partu, post partum - azaz szülése előtt, alatt és után, ez utóbbit az Egyházban már nagyon régóta fennálló hagyományra alapozva. Tárgyilagos szemmel nézve a szövegeket, bizonyos, hogy az evangéliumban csak egyetlen gyermeket látunk József és Mária környezetében. Különösen a tizenkét éves Jézus majd elbeszélendő templomi elvesztésének esetében az ember azt a határozott benyomást nyeri, hogy a szülőknek nincs több gyermekük. Élete folyamán Jézust a saját honfitársai is mindig "Mária fia'~ként[3] fogják nevezni.
’A megoldást egyébként már régen meghozta a sémi nyelvek egyszerű megfigyelése. Az arám aha, illetve a héber ah szó egyaránt jelent testvért, unokatestvért, sőt még közeli rokont is. Az Ószövetségi Szentírásban számos példája fordul elő a szélesebb értelemben vett testvér szónak. Ábrahám azt mondja unokaöccsének, Lótnak: ".. .testvérek vagyunk" (Ter 13,8), és Lábán ugyanezzel a szóval illeti unokafivérét, Jákobot. A Krónikák első könyve (23,21-22) Kis fiait Eleazár leányai testvéreinek nevezi, holott azok valójában csak unokatestvérek. Az evangéliumban használt kifejezés tehát azt jelentheti, hogy Jézusnak unokafivérei és unokanővérei voltak, s talán még szívesebben használták a szót, mivel olyan közeli rokonokról volt szó - például Máriának, Kleofás feleségének gyermekeiről - akik Jézussal együtt, ugyanabban a házban laktak, amint az igen gyakori a Keleten, ahol a családok szívesen maradnak együtt. Loisy, aki e vonatkozásban megerősíti az egyház hagyományát, azt írja: "A katolikus exegéták általános véleményét nem lehet önkényesnek minősíteni. Sem az evangéliumban, sem az Apostolok Cselekedeteiben nincs egyetlen hely sem, ami ennek ellentmondana". P. Lagrange-zsal levonhatjuk bölcsen a következtetést: "Nem állítjuk történetileg bizonyítottnak, hogy az Úr testvérei unokatestvérek voltak; csak azt mondjuk, hogy abszolute semmi sem mond ellent Mária örökös szüzességének, amit a Szentírás több helye sugall, és a hagyomány is megerősít". (Henri Daniel-Rops: Jézus és kora I./124)
Végkövetkeztetés
Azzal, hogy ezek átelmélkedése után elfogadjuk Jézus testvérnélküliségét, nem csak azt állítjuk, hogy egyetlen gyermek volt, hanem logikusnak is jelentjük ki Mária örök szüzességét.
Szemelvények
József és Mária, ’mint a többi jámbor zsidó, minden évben felmentek Jeruzsálembe a húsvéti ünnepekre. Vajon ez volt az első alkalom, hogy a fiúkat is magukkal vitték? Útközben a zarándokok énekeit énekelték, azokat a zsoltárokat, melyeket az ősök azért írtak, hogy azok ütemére meneteljenek: "Tekintetem a hegyek felé emelem: honnan jön segítség számomra? A segítség az Úrtól jön, aki az eget és a földet teremtette" (121. Zsolt.). "Lábunk már átlépi kapuidat, Jeruzsálem! Jeruzsálem, te nagyszerűen épült, megerősített és fallal körülzárt város! Odavonulnak a törzsek..." (122. Zsolt.). Kovásztalan kenyeret és régi szokás szerint borral, keserű füvekkel és vörös mártással ízesített bárányhúst ettek. Amikor az utolsó "Alleluja" is elhangzott, útra keltek hazafelé. Az első úton töltött nap estéjén József és Mária keresni kezdték gyermeküket a rokonok és ismerősök között. Az egész eddigi úton nem látták, de azt hitték, hogy a zarándokok közt lévő valamelyik baráti csoporthoz csatlakozott. Kétségekkel teli lélekkel tértek vissza Jeruzsálembe. Három napra volt szükségük, hogy megtalálják - a templomban. Az oszlopcsarnok alatt, tanítványoktól körülvéve, írástudók és a törvény tudósai tanítottak. Gyerekek is keveredtek a csoportok közé; az is előfordult, hogy megengedték nekik: tegyenek fel kérdéseket. Josephus Flavius történetíró beszéli el, hogy kamaszként maga is részt vett ezeken a szellemi tornákon, s miután a szerénység nem volt erős oldala, még azt is hozzáteszi, hogy éppen "őhozzá jöttek a főpapok és a város vezető személyiségei, hogy pontosan tájékozódjanak bizonyos, a törvénnyel összefüggő kérdésekben". Jézus itt volt, Izrael tanítói és bölcsei között. "Akik csak hallgatták, mind csodálkoztak okosságán és feleletein" - mondja egyszerűen Szent Lukács (2,47)’[4]
Szanhedrin 43a:
„Peszach előestéjén felakasztották Jézust. 40 napig kiáltott előtte a kiáltó: Jézust, a Názáretit megkövezésre ítélték, mert varázslást művelt, Izraelt elcsábította…”
Misna Jebamot 4,3:
„Rabbi Simon ben Azai így szólt: Jeruzsálemben egy származási táblázatot találtak. Melyben a következőket olvastam: Az a bizonyos ember egy házasságtörő nőnek törvénytelen gyermeke.”
Babiloni Talmud, Szanhedrin 106,b:
„Balaám, a Sánta (=Jézus) 33 esztendős volt, mikor Pintiasz (Pontius Pilátus), a Rabló megölte. .. Úgy mondják, hogy anyja fejedelmektől és uralkodóktól származott, de ácsokkal keveredett.”
„egy tizenkét éves zsidó- jegyzi meg Mauriac- már nem gyermek.” A törvény szerint mindenestre nem, s ha megsértette azokat, a megszabott büntetésekkel bűnhődött.
Henri D. Rops, Jézus és kora, 124.old.
Ter 21.10-13
Ezért azt mondta Ábrahámnak: „Távolítsd el a szolgálót és fiát. Ennek a szolgálónak a fia ne örököljön együtt az én fiammal.” Ábrahámnak nem tetszett ez a beszéd a fia miatt, de Isten így szólt Ábrahámhoz: „Ne bánkódj a fiad és szolgálód miatt, hanem hallgass Sárára mindenben, amit mond neked, mert utódaidat Izsák után fogják nevezni. De a szolgáló fiát is nagy néppé teszem, mivel ő a te utódod.”
Ter 25,5
Ábrahám mellékfeleségének fiait Ábrahám ajándékokkal látta el, és még életében elküldte őket fiától, Izsáktól, kelet felé, a keleti vidékre.
A későbbi zsidó jog a következőképpen állapítja meg az örökösödési sorrendet: 1. a fiúgyermekek és leszármazottjaik; 2. a leánygyermekek és leszármazottjaik; 3. az apa; 4. a fivérek és leszármazottjaik; 5. nővérek és leszármazottjaik; 6. az apa apja; 7. az apa fivérei és leszármazottjaik; 8. az apa nővérei és leszármazottjaik; 9. a dédnagyapa, oldalrokonai és leszármazottjaik; stb. A felsoroltakhoz a rabbik szerint még egy törvényes örökös is járul: a férj. (Szifré u. o. és a párhuzamos helyeken.) Az elhunytnak mindegyik fia egyforma részt kap az apa vagy anya birtokából, kivéve az apa elsőszülöttjét, akinek kétszeres rész jut. Ha az egyik fiúgyermek apja életében hal meg, annak gyermekei öröklik az atyjukra eső részt. A rabbik ugyan megtagadják a leányok örökösödési jogát ott, ahol fiúk vannak, mégis bőven gondoskodnak eltartásukról és támogatásukról, egészen férjhezmenetelükig. Az elhunyt vagyonából elsősorban az árván maradt leányok eltartásáról kell gondoskodni. Ha az örökség csekély volt, az első kötelesség ez volt: „A leányokat támogatni kell, még ha a fiúk koldusbotra jutnak is”. (Ketúb. 52b és a köv. u.o. 108b részletesen Eben ha-Ezer § 112–113.)[5]
Táblázat:
Terach[6] gyermekei:
Áb(ra)hám (1)+Hágár (Izmael)
+Sára(i) (4) (Ter 20.12)
Izsák + Rebekka
Ézsau
Jákob +Lea- Ruben
Simeon
Lévi
Júda
+Bilha- Dán
Naftali
+Zilpa- Gád
Aser
(Lea-) Isszakár
Zebulon
/Dina/
+Ráchel- József
Benjamin
+Ketura (Szimrán, Joksán, Medán, Midián, Isbak és Suách[7])
Náchor (2) + Melka
Batuel (Ter.24,15.24.47)
Rebekka (Ter24,15) + Izsák
Lábán (Ter24,29) – Lea, Ráchel
Hárán (3)
Lót
Melka (Náchor-é)
Jeszka
Sárai (4) + Áb(ra)hám
[1] (egymással való viselkedésük mutatja ezt) Mt 26,6-13+Lk7,36-53
[2] l.szemelvények
[3] József fiának? az ács fiának; de mindig testvérnév nélkül
[4] Henri D. Rops, Jézus és kora, 124-125. old.
[5] Hertz J. Mózes öt könyve és a haftárák
[6] Ter 11.26
[7] Ter 25.2