"Mert az emberek vége hasonló az állatok végéhez, ugyanaz lesz a végük. Ahogy meghal az egyik, úgy meghal a másik is, mindegyikükben ugyanaz a szellem van."
A Prédikátor szerint Isten nélkül az élet hiábavaló. A szerző nem tesz kijelentést, csak tűnődik (gondolkodik, megfigyel, kérdést vet fel, és hagy nyitva, 18. és 21. vers). Nem az ember halál utáni állapotáról beszél, hanem ember és állat földi sorsának hasonlóságáról, hogy végül mind meghalnak (19. vers). Testük porrá lesz (20. vers), de hogy ember és állat „lelke” hova kerül, ő sem tudja (21. vers). A kinyilatkoztatás sok témában progresszív módon történt: pl. a lélekről és sorsáról szinte semmit nem tudhatott Ábrahám vagy Salamon, sokat mondott Jézus és még több adatott az apostoloknak. Ezért ebben a kérdésben nem lehet ószövetségi szövegekre hivatkozni úgy, hogy figyelmen kívül hagyjuk a későbbi, újszövetségi kijelentéseket. A MBT fordítása: „egyazon lélek van mindegyikben” [héb. rúach echád laqól] azért lehet félrevezető a mai olvasónak, mert mást érthet a „lélek” fogalmán, mint a bibliai héber a rúcah-on. Pontos viszont a SzIT és a KNB fordítása: „mindben egyforma az éltető lehelet”. Visszatérve tehát a Prédikátor 3. fejezetének érveihez, a biológiai lét végessége az állatot nem, de az embert Isten félelmére vezetheti, hogy földi életét a felismerés révén másként élje.
A bölcs tehát nem tagadja itt a lélek halhatatlanságát, mert nem a lélekkel (héberül nefeš), hanem az éltető lehellettel (héberül rúach) foglalkozik. A lélek szerinte is a halál után az örömtelen alvilágba jut (9:10), tehát nem semmisül meg; a halál azonban véget vet a szerves életnek, és ebben a pontban nincs különbség ember és állat között. Részben ugyanazt a felfogást tükrözteti a 104. zsoltár (29-30. vers), amelyben Isten úgy szerepel, mint aki az összes élőlények éltető lehelletét kiküldi, illetve visszavonja. Ez az éltető lehellet a szerves életnek és működéseinek összefoglaló megnevezése.
Hogy itt csak a test sorsáról van szó, és hogy a Prédikátor nem akarta a lélek halhatatlanságát tagadni, kitünik 12:7-ből, hol világosan tanítja, hogy az ember lelke visszatér az Istenhez, aki azt adta.
Olvasd el ezt is:
10 Extinction proof texts refuted!
*