Személyes nyilatkozat a kerékpáros fejvédőről

Ha a városban kerékpárral közlekedem, nem hordok fejvédőt, és ha magammal viszem valamelyik gyerekemet a gyerekülésben, rájuk sem adok. Ezt ismerőseim és számomra ismeretlen emberek – autóból kikiabálva, Facebookon stb. – nehezményezni szokták – különböző mértékű vehemenciával. A média is tele van hasonló témájú és hangvételű közlésekkel. A legtöbbször nincs alkalom a dolog értelmes és higgadt átbeszélésére, és amikor van, olyankor is szinte lehetetlen az érzelmeket félrerakni, és dűlőre jutni. Ezért döntöttem mindezek leírása mellett. Kérem, hogy akikkel valaha erről beszéltem, olvassák el. Akik majd csak ez után fognak megszólítani ezzel kapcsolatban, azoknak pedig el fogom küldeni.

Ami miatt nagyon nehéz ebben tisztán látni, azok a félelmeink, méghozzá a legerősebbek közül valók: a haláltól, a testi bénultságban töltött élettől és a szeretteink elvesztésétől való félelem. A kerékpáros közlekedő biztonságát azonban nem a fejvédő szavatolja, hanem az, ha a közlekedésben higgadtan, járművünket magabiztosan kezelve, és mind magunkra, mind másokra nagy figyelmet fordítva veszünk részt. Erre azt szoktátok kérdezni: igen, de miért ne raknád fel a fejvédőt, ami még egy kis plusz biztonságot jelent? Azért, mert a saját magam által befolyásolható tényezők – higgadtság, magabiztosság, figyelem – mellett a biztonság szempontjából rengeteget jelent egy külső, általam csak nagyon áttételesen befolyásolható tényező: a kerékpárosok részaránya a forgalomban. Minél többen választják ugyanis ezt a közlekedési eszközt, annál biztonságosabbá válik. Ezt az ezzel foglalkozó tanulmányok úgy hívják: „safety in numbers”, vagyis a sokaságban rejlő biztonság. Okai alapvetően a következők:

A közlekedők nagy része megismeri és több-kevesebb gyakorisággal használja ezt a közlekedési formát, tehát maga is gyakorlati tapasztalatokat szerez belőle.
A közlekedők megszokják, a közlekedés részének tekintik ezt a közlekedési eszközt, és a kerékpárosok olyan részarányt alkotnak a közlekedésben, hogy egyszerűen nem lehet – sem tudatosan, sem figyelmetlenségből – figyelmen kívül hagyni őket. Nagy mértékben lecsökken az olyan esetek száma, amikor azért alakul ki veszélyes helyzet, mert valaki nem számított a kerékpáros közlekedőre, egyszerűen azért, mert mindenki közlekedési, vezetési stílusába beépül, hogy számítson rá, ugyanúgy, mint a villamosra.

A fejvédő életet menthet, szoktátok mondani, és ez természetesen igaz – de minden racionális megközelítés szerint csupán az esetek egy elenyésző százalékára igaz, és az ilyen esetek valószínűsége is inkább akkor nagy, ha az ember országúti bringával 40 km/h körüli sebességgel halad olyan úton, ahol a gépjárművek megengedett sebessége 90 km/h (ilyenkor én is mindig veszek fejvédőt), downhillezik, triálozik stb. Természetesen az is teljesen érthető, ha valaki azért érzi nagyobbnak a bukás veszélyét, mert 15 év után kezd újra kerékpározni, vagy szokatlan még neki a városi forgalom – ez esetben is indokolt lehet a fejvédő használata. Budapest belvárosában (én személy szerint ezt a várost ismerem a legjobban, ezért erre hivatkozok) minden félelmeink és a média híresztelései ellenére az ilyen esetek meglehetősen valószínűtlenek – fenntartva persze, hogy, mint írtam, higgadtan, magabiztosan és figyelmesen közlekedünk.

Ezzel szemben minden egyes alkalommal, amikor a városon belüli kerékpáros közlekedésemhez fejvédőt vennék:

A körülöttem közlekedőkben azt a képet erősíteném, hogy ez igenis egy veszélyes dolog, ami védőfelszerelést igényel, és ezáltal az említett félelmeket táplálnám – másokban is, magamban is. Vagyis hátráltatnám azt, hogy más közlekedők is bátran kerékpárra üljenek, és az én városomban is egyre növekedjen ez a bizonyos sokaságban rejlő biztonság. (Pedig az elmúlt tíz évben növekszik rendületlenül, ezt ti is biztos látjátok Budapesten közlekedve, de a számok is mutatják.)
Magamat, bármennyire próbálnék ellene tudatosan tenni, óhatatlanul abba a tudatalatti hitbe ringatnám, hogy nagyobb biztonságban vagyok, mint fejvédő nélkül, vagyis pont a valós biztonságomat szavatoló figyelmemet csökkenteném vele.

És természetesen még egy csomó kapcsolódó dologról lehetne beszélni, amikkel a kerékpározás népszerűsítése terén végzett tevékenységem során találkoztam az elmúlt 10 évben. De nyilván senki nem olvasná végig, ezért csak röviden:

A fejvédő kötelezővé tétele nagy mértékben visszaveti a kerékpározásra való hajlandóságot, ezáltal csökkenti a sokaságban rejlő biztonságot (példák: Ausztrália, British Columbia). Az ilyen régiókban és országokban csak a kerékpározás részaránya csökkent, a kerékpáros balesetek száma nem. (Vagyis a megtett össztávolság arányában a balesetek száma nőtt!)
A fejsérüléses balesetek fele gépjárművekben történik. A második helyen, ha jól tudom, a fürdőszoba áll. Mégis mindenki, aki rám szól, hogy a bringán hordjak fejvédőt, nevetségesnek tartaná ezekben a szituációkban a sisak viselését. Nem a kerékpározás veszélyes, hanem az élet. Hogy mennyire érezzük annak, és mennyire hagyjuk, hogy a félelem az életünkre telepedjen, vagy mennyire próbálunk ezen értelmesen túllépni, rajtunk múlik.
Egy 2-5 éves gyerekek fején minden fejvédő lötyög. Úgy felszíjazni, hogy ne csússzon a tarkójára, a homlokára vagy oldalra, és baleset esetén érjen is valamit, csak a gyereknek okozott nagy kényelmetlenséggel lehet.
A kerékpározás egészségre gyakorolt pozitív hatása nagyságrendekkel nagyobb, mint a kerékpározásból eredő balesetek káros hatása (társadalmi szempontból, aktív emberévekre nézve). Megfordítva: a fejvédő forszírozásával megakadályozhatunk egy-két súlyos balesetet, de biztosak lehetünk abban, hogy sokkal nagyobb mértékű lesz a túlsúly és a mozgásmentes életmód miatti betegségek és halálozások aránya.
A fenti és egyéb szempontok tudományos vizsgálataira mutató hivatkozásokat jól összeszedi az Európai Kerékpáros Szövetség vonatkozó oldala (angolul): http://www.ecf.com/advocary/road-safety/helmets-and-reflective-vests/.

Alkalmanként előfordul, hogy eljutunk idáig egy-egy fejvédős beszélgetésben. És akkor kikerekedik a következő végszó: oké, elfogadom az érveidet, de mégis csak kockára teszed a saját és gyermekeid életét a nagyra tartott bringás tapasztalatod meg néhány nehezen befogadható tanulmány alapján, mert a fejedben egy szebb, biciklisebb jövő hagymázos képe él. Nos igen, erre nem tudok mit mondani, tulajdonképpen erről van szó. Az én lelkem akkor nyugodtabb, ha kockázatokkal bár, de egy általam jobbnak tartott jövőt építek a gyerekeimnek, és nem akkor, ha a saját félelmeimet beléjük táplálom. Azért ne tartsatok teljesen elvakult idealistának, hanem vegyétek figyelembe, amiket fentebb írtam. Jelentős különbség a látásmódunkban, hogy én a racionalitásom és a gyakorlatom miatt sokkal kisebbnek ismerem ezt a bizonyos veszélyt, mint ti, akik esetleg nem bicikliztek gyerekkorotok óta, vagy nem bicikliztek napi szinten a városban. Vagy láttatok már vérző fejű biciklistát. Esetleg rohamkocsin vagy a traumán dolgoztok, és minden héten láttok, és ebből statisztikailag téves veszélyérzetetek támad. Ezzel szemben viszont úgy érzem, sokaknál sokkal nagyobb a bizodalmam abban, hogy bátorsággal, tettekkel igenis meg lehet valósítani Budapesten is, „magyar mentalitású” közlekedőkkel is (mert ilyen valójában nincs) azt, ami Koppenhágában és Amszterdamban mindennapos. Én tehát ezért nem veszek fejvédőt. Azért, hogy mindenki, ti is lássátok, hogy ez nem veszélyes dolog. És kérlek, hogy amikor szót emeltek ez ellen, a fentiek ismeretében tegyétek.

Abban a reményben írtam le mindezt, hogy megértitek és elfogadjátok az álláspontomat. De van egy olyan apró reményem is, hogy talán egy kicsit magatokévá is teszitek, és bennetek is csökken a félelem. Ne féljetek kerékpározni! Már csak azért se, mert – szemben az ősi félelmek előrángatásával – a sokaságban rejlő biztonságból következően a magam és a családom biztonságáért is sokkal többet tesztek azzal, ha bringára ültök. Köszönöm, és jó bringázást kívánok mindenkinek!